 Chicago Bulls
ERŐSSÉGEK
Kitartó, lelkes szurkolótábor. Tehetséges fiatalok. Lepattanózás.
GYENGESÉGEK
Pontatlan, vérszegény támadójáték. Tömérdek eladott labda. Tripladobás. Büntetőzés. Nincs vezéregyéniség. Harmatos cserepad.
TÖRTÉNELEM
Egykoron a „szeles város” büszkélkedhetett a liga legprímább alakulatával, de a változás szele 1998-ban a „bikacsordát” is utolérte. A hűs fuvallatban szerzett meghűlésből azóta sem gyógyult fel a gárda. Előbb még a Grant Parkban több százezer ember előtt megünnepelték hatodik bajnoki címüket, majd a csonka szezon rajtja előtt mindenki távoli vizekre evezett. Michael Jordan és Phil Jackson nyugdíjaztatta magát, Dennis Rodman némi kitérővel ugyan (Lakers, Dallas), de végre megkezdhette a hőn áhított tivornyatúráját, míg Scottie Pippen a liga legalulértékeltebb játékosaként búcsút intve – Jerry Krause-nak talán beintve – távozott a United Centerből. Ezt követően a kispadra huppanó Tim Floyd a liga legsikertelenebb edzőjévé „fejlődött”, míg Krause fokozatosan leépítette csapatát. Kezdte a pályája csúcsán lévő Toni Kukoc elcserélésével, majd a másodéves Elton Brandet irányította Los Angelesbe Tyson Chandler draftjogáért. A hórihorgas erőcsatár mellett a „baby Shaq-nek” becézett Eddy Curry-t választotta a játékostoborzón. Természetesen a két középjátékos meg sem közelítette Brand 20/10-es átlagait, így a Bulls egyre mélyebbre süllyedt. Krause végül megkoronázva eddigi munkáját, a feltörekvő Ron Artestet és Brad Millert Indianába küldte Jalen Rose-ért. A felemelkedés persze Rose-zal is elmaradt, így a négy idény alatt összesen 49 győzelmet elkönyvelő Floydnak nem volt tovább maradása. A helyét elfoglaló Bill Cartwright-tal ugyan bő másfél évre megközelítette a középmezőnyt a Chicago, de a következő idényben vissza is csúsztak a sereghajtó szerepkörébe. Azóta Cartwright és társulatának nagy része már messze jár, sőt Krause betegségre hivatkozva átadta helyét John Paxsonnak és a csapat már a sokadik „életmentő” műtéten esik át. Az operáció sikerült, a beteg…
HÚZÓEMBEREK
 Kirk Hinrich a klasszikus irányítót idézi játékstílusával. Finom csukló, kidolgozott tempódobás. Mindig a legegyszerűbb szituációkat keresi társai helyzetbehozására. Előszeretettel vállalja el az utolsó, mindent eldöntő dobásokat. Kemény, levakarhatatlan védő. Szemfüles labdatolvaj. Gyakran tör be, és akkor sem riad meg, ha magasemberrel találja szembe magát. Az edző kedvence. Még nagyon hullámzó a teljesítménye. Lehetne pontosabb távolról. Nem vezéregyéniség.
ALULTELJESÍTŐK
 Tyson Chandler 215 cm-es magassága ellenére a liga egyik legmozgékonyabb erőcsatára. Fantasztikus ütemérzékének hála zsákszámra kapkodja a pattanókat. Bokáig érő karjaival előszeretettel blokkolgatja ellenfeleit…már amikor egészséges. Chandler évek óta küszködik hátfájdalmaival, így képtelen teljes szezonokat csapata rendelkezésére állni. Rendkívül szegényes a támadórepertoárja. Gyenge büntetőző.
 Eddy Curry a Bulls örök ígérete. Chicagóban minden szezonkezdet előtt felhangzik a szokásos klisé: „Eddy képes lesz Shaq O’Neal-i magaslatokba jutni!” Ha a fizetési igényeit tekintjük, akkor mindenképp, de általában gyorsan rájön mindenki, hogy fényévekre van Dieseltől. Fogalma sincs, hogyan kéne kihasználni brutális testfelépítését. 211 cm-es magassága és 130 kg-os tömege ellenére gyenge lepattanózó és dobásblokkoló. Annál szorgalmasabb labdaeladásban. Átlagon aluli védő és nem is nagyon igyekszik fejlődni e téren. Állandó súlyingadozás. Mentális problémák. Még mindig csak 22 éves. Testi paramétereihez képest fürgén mozog. Jól kidolgozott horogdobás. Hatékony palánk alatti támadójáték.
REMÉNYSÉGEK
 Luol Deng az idei draft legnagyobb meglepetése. Fiatal kora ellenére már elsőévesként vérbeli profivá nőtte ki magát. Higgadt, jó szellemű játékos, aki a kosárlabda legegyszerűbb válfaját űzi. Jó döntéshozó. Megbízhatóan céloz középtávolról. Hosszú karjai miatt hatékony lepattanózó és labdaszerző. Agresszív védő. Edzésmániás, profi szemléletű játékos. Inkább szürke eminenciás, mint csillogó sztár. Idővel remek második ember válhat belőle. Lehetne atlétikusabb. Átlagon aluli tripladobó.
 Ben Gordon az NCAA bajnok Connecticut csapatából költözött Chicagóba. Remek fizikai, briliáns technikai adottságok. Jó mozgású, villámléptű, ruganyos hátvéd. Szédítő crossover. Finom csuklójának köszönhetően középtávolról és a triplavonal mögül egyaránt veszélyes. Megcsinálja magának a dobóhelyzetet. Izmos testfelépítéséből adódóan szívesen támadja a gyűrűt. Akár hatalmas zsákolással is, pedig csak 191 cm magas. Pontorientált. Hajlamos megfeledkezni társairól. Rengeteg labdát ad el. Teljesítménye még nagyon hullámzó. Irányító, dobóhátvéd vagy 6. ember? Ki fog derülni. Chicagóban?
KEZDETEK
A Bulls 1966-ban kezdett „hajózni” az NBA, valamint Chicago vizein. Az első négy idényben célja a pozitív győzelmi mutató elérése volt, majd az azt követő öt szezon egy kiugró eredmény utáni csalfa reménykedéssel telt. A Bulls először az 1970/71-es idényben került az NBA elitjébe, amikor a fiatal edző, Dick Motta vezetésével 53-31-es mutatót ért el, és a Közép-nyugati csoport második helyén végzett. A pontszerzésben élen járó Chet Walker és Bob Love erőcsatárokkal, az irányító Norm Van Lierrel és a védekezést vezérlő Jerry Sloannal a Bulls négy szezonon keresztül több mint 50 meccset nyert, és megszerezték első győzelmüket a Közép-nyugati csoportban is. Azonban a rájátszásban négyszer már az első körben kiestek, további két alkalommal a Nyugati főcsoport döntőjében maradtak alul. Az 1975-ös főcsoportdöntőt követően, amelyben a Chicago drámai, hétmeccses küzdelemben szenvedett vereséget a Golden State-től, a „bikák” a középmezőnybe süllyedtek. A következő kilenc szezon csak két rájátszásbeli szereplést, valamint 1984-ben egy előkelő draftjogot hozott.
JORDAN-KORSZAK
Ez viszont új időszámítást kezdetét jelentette a Chicago-szurkolók számára, hiszen a draft harmadik választottjaként Michael Jordan került a csapathoz. Ettől kezdve az addigi kilátástalanság bizakodássá változott. Jordan egy olyan várost tudott izgalomba hozni, amelyben eddig nemigen volt népszerű a profi kosárlabda.
MJ első évei káprázatosak voltak. 1986/87-ben szerezte meg először a gólkirályi címet, amelyet egymás után hét követett. 1987/88-ban már az alapszakasz legértékesebb játékosa volt. Egyedül azonban minden igyekezete ellenére sem tudta a rájátszásban sikerre vezetni a „bikák”-at – pedig egész Chicago erre vágyott.
A segítség 1987-ben érkezett, amikor a Bulls ugyanazon a napon megszerezte Scottie Pippent és Horace Grantet, a két kitűnő adottságú csatárt. A három kiválóság első együtt töltött évében a Bulls 50 meccset nyert, és második lett a Középső csoportban. Három évvel később, immár Phil Jackson edzősége idején, a „bikák” 61 meccset nyertek az alapszakaszban, keresztülsöpörtek a Keleti főcsoporton, a döntőben pedig öt meccsen simán kiütötték a Lakerst. 1992-ben megismételték sikerüket, majd 1993-ban ők lettek az NBA történetének harmadik csapata, amely egymást követően háromszor is bajnoki címet szerzett. Jordan azonban az 1993-as idény végén bejelentette visszavonulását, és megkezdte baseball-pályafutását.
Távozása után bekövetkezett a várható visszaesés. A Bulls a középcsapatok közé süllyedt, amikor 1995-ben az alapszakasz utolsó 17 mérkőzésére MJ visszatért. Ám személye sem volt elég a sikerhez, a „bikák” a rájátszás második körében kiestek, de a Jordan-Pippen páros újbóli egymásra találása és a liga legjobb lepattanózójának, Dennis Rodmannek a megszerzése megalapozta a példátlanul eredményes 1995/96-os idényt.
Az új Chicago Bulls meg sem állt a rekordot jelentő 72 győzelemig, megszerezve negyedik aranygyűrűjét. Egy évvel később 69-13-as alapszakasz-mutatóval (második legjobb a liga történetében) és 19-ből 15 győzelemmel a rájátszásban, ötödször lett bajnok az évtizedben. Az 1997/98-as idényben már sejteni lehetett, hogy gyökeres változások történnek a szezon után.
Pippen a liga leginkább alulfizetett játékosa volt és az ebből adódó állandó konfliktusa Jerry Krause-val, valamint Jordan és Phil Jackson visszavonulási szándéka véget vetni látszott a 90-es évek dinasztiájának. A Bulls ennek ellenére hat idegtépő mérkőzésen legyőzte a Utah Jazz csapatát és megszerezte történetének hatodik bajnoki címét.
Az idény végeztével a Chicago szétesett. A „főbika” és az edző nyugdíjba vonult, míg Pippen és Rodman eligazolt. Ezzel lezárult egy évtizedes sikertörténet... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
